A Nap fénye
A légben szinte semmi pára,
Csak a Nap fénye remeg,
Őszi gömbjét fútta a fákra,
S szín-ruhája lepereg.
Áldozatok
- Parancsnokok, rendeljenek gyülekezőt az egységzászló elé!
- Értettem százados úr!
A két parancsnok sarkon fordulva összeterelte a mezőgazdasági munkából érkező, szerszámjaikat éppen lerakó levente sihedereket, előzetesen utasítva, hogy mindenki viselkedjen megfelelően katonásan a százados úr jelenlétében.
- Egyenruhákat megigazítani, hasat be, mellet ki, vidáman!
Elvirágzott
Hűvösek, feketék,
fejkendőt lengetnek az esték.
Felhők lobognak a menetelő szélben,
örökölt zászlaink lengenek — sötéten.
Szépapáim
Szép analfabéta volt nagyapám,
az apám meg csak négy elemit végzett,
de igazukat úgy falja a szám,
mint kisgyerek, az első kanál pépet.
Fénykereső(k)
Torokba rekedt hangok,
homlokra csókolt múzsa-magány,
tintafoltos versek,
széttépett papírlapok.
Az élet ma sem válogatott,
hamuvá porladtak az ígért álmok.
Kifosztva
Pontos sorrend:
hinni, bízni, szeretni, csalódni.
Arcon smink, semmi érzelem,
lassan már hiába kérdezem magam,
csak a hangposta felel-
köszönjük, hogy hívott, de máskor ne tegye,
mert néma lettem
és nem láttam a lámpafénytől
tükörképem, s hogy ki is vagyok-.
Halotti beszéd
Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk,
Por, és hamu vagyunk...
A belélegzett anyai csók,
a vágy ölén pihegő létben magunk,
feledve hősként, értékként,
mi magyarok. Siratjuk, mi volt.