Lebegő város
szíve vagyok.
Szép ez a sötét,
belemereszti szemét
bőrömbe.
Átfagyok, majd
új dallam melegít,
balra fordítom
fejem, halljam,
jobbra vágyom..
Ösztön,
s amint elmúlt lassan,
hogyan tudassam,
ha vagyok.
Zavaros víz
kelleti magát pohárban.
Legtöbbször csupán
képzelem magam.
Titkok hánynak hazugságot macskaköves utakra,
s ha bárki tartalom után kutatna-
kedvüket ne szegje holmi fénnyé avanzsált árnyék,
1.Találkozás
Szép ruhába bújik a test,
Elegáns látvány.
Az egész csak kétségbe
Csomagolt látszat-
S miközben te engem vársz,
Én már rég nem várlak.