Permanens
Ösztön,
s amint elmúlt lassan,
hogyan tudassam,
ha vagyok.
Kívül ragyog,
belül sötét lesz
egy elvétett gondolattól is.
Néma ordítás.
Habzó száj,
hamis mondat.
S lehet, te megmondtad,
tükörkép,
egyszer mind beleőrülünk
a létbe.
De
ahol kezdődtem,
majd ott érek véget.
Ösztön leszek magamban,
ahogy múlik lassan,
egyre jobban
az élet.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges