Pokolba
Zavaros víz
kelleti magát pohárban.
Én vártam, kitisztul majd minden,
ahogy itt benn egy érzésféle vert tanyát.
De ha volt is habkönnyű vallomás
pillantásba rejtve, csak egy
'nem tudom, mit akarok'
fogadott helyette.
Fejet rázó tükörképet öntök arcon.
Magassarkú kerül lábamra,
hátha magam fölé emelkedek,
és kívánt mértékben érzéketlenné
válik tekintetem.
Túlcsordult a vágy,
hogy jobb lesz egyszer,
de én csak hátra haladtam, míg
te jöttél felém késsel kezedben.
Mellkasomba szúrtad,
s amikor újból döftél volna,
elhajoltam.
Fordult a kocka,
remegő testtel kóborolva
mutattam neked másik célirányt.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges