Faltól falig sebhelyek.
Óvatlan lépkedek, olykor
rátaposva egy-egy
tyúkszemre,
Ne üvölts nekem
ócska közhelyeket!
Hallgasd el
Ki vagy te?
Fecske Panna, 2010. augusztus 29., vasárnap, 19:00
Körülöttem magas falak,
s egyre nőnek,
most egészen kicsi vagyok
magzati pózba görbült,
kifejlett létforma,
Vágj belém,
már nem fáj,
vagy
talán csak nem érzem,
annyi sebhely között,
Szerettelek volna
még egyszer…
utoljára
hajnalfénybe öltözve
látni.
belefáradtam
a szürke hétköznapok
gépolaj ízű csókjaiba
reggelente
mázsás súlyokkal
terhesen visszahúz
az az álomtalan pocsolya
amiben éjjelente ázakodom