Hiába tört remények már
nem oldanak béklyóm alól,
fogoly vagyok, saját valóm
ocsúdni képtelen,
'A Hosszú jegyesség c. film apropóján'
Ott
- a lövészárokban -
tenyeremben hordtam a szíved.
Sebem lüktetése ütemet vert,
mint mikor melledre simult kezem
a fehér batiszt alatt.
Szaga van a szélnek,
füstös, dohos álomszaga
Szavakból kovácsolt
véres kést szorít torkomhoz
a Tudat:
- civilizált vagyok –
Hallgatlak,
ércízű csókot vált velem
minden hang,
sorsok szúrágta rajzait
olvassák ujjaim,
Lépteim csikordulnak
hófehérre kopott, törött csontokon,
nem nézek hátra,
mögöttem osonó árnyak...
Hallgasd el
felékszerezett ostobaságod