Bátai Tibor alkotásai
Vadászat
Végsőt hördülő színek
szarvasbőgető őszben.
Veszélyt kémlelő vad,
menekvőn, mégis üldözőben.
Zöldbe borítják
Tétován botorkálsz a sívó homokban;
kedélyed aligha lehetne szárazabb.
Búvópatakjaid is rég elapadtak,
amikor rácsodálkozol: megeredtél.
Mostantól másképpen
Nem kerüli pillantásod. Látnod kell:
tudja, mily botrányosan eszköztelen,
amikor saját arcodba vág. Szívre
mért ütés — figyeli, hogyan rendülsz meg
Félszeg
Homályhoz szokott; bambán hunyorog
a fényben. Zavara feszélyez:
halálosan bosszant a mozdulat,
szelíd s kérlelhetetlen
csak ami kerek mint a vég
és ami megkerülhetetlen
csak ami véges mint a lét
és ami bevégezetlen
Tudomásul venni
kéretik, hogy itten Isten nevében
igazság tétetik. "Vitatni az Ön
helyében ezen igazságot nem
lenne ildomos!" Így igaz: tényleg
nem lenne az. Akaratlan bár,
de (s ez a lényeg) lélekbe gázoltál,
ab aeterno
nem lehettem volna sebezhetőbb, sem
teljesebb egész, mint akkor. történelem
előtti jel a szív legbenső falán:
hasztalan próbáltam lefordítani
