Félszeg
Homályhoz szokott; bambán hunyorog
a fényben. Zavara feszélyez:
halálosan bosszant a mozdulat,
ahogy nehézkesen szeméhez
emeli kezét. Tájékozódni
próbál, arcát árnyékba vonva.
Beleizzad, és mégsem boldogul.
Akárha világtalan volna.
Kiutat keres tétován, bár nincs
esélye rá, hogy megtalálja.
Káromkodik, mert így illendő. Nem
segít rajta az istenfája.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges