(partraszállás után)
mostanra megtanultuk
csak a megnyert ütközet számít
és a még megfordítható
így egyre több a jelentéktelen
harci cselekmények száma
Híján, végül is híján Érzékek, érzések híján Vállamon emelt talapzat híján Legbensőbb termeim léptek híján |
foglalatba
csavarva
a csupasz
szív akár
az ívfény
Hiába is tagadnád ki magadból
benső árnyékodat. Elhallgatással
sem érdemes próbálkoznod, hisz
mindig kibeszél — a tetteid közül.
Akár élhetnéd is. Ám mindegyre
elrúgod magad a valóságtól,
ahogyan magyarázkodsz. Fárasztó
lehet kitérni, szándékkal esni
Fej: Gombold helyére
azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek
az is megteszi, hogy empátia helyett
nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd már le
a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.
Már nem próbálsz terjeszkedni, mióta
fölismerted illetéktelenséged.
Ideje belátnod azt is, hogy nem csak
lakója, de lakóhelye is te vagy;
ereszkedő elfelejtett dallam
távoli mint az anyaöl
kibontaná maradékát
táltos nagy nyaraknak
Három tudással delelsz. Belátva őket
elérheted eged határait, hogy majd
visszatérj szárnyasulni. Akkor birtokként
egyben mindeneknek birtokosa leszel.
Inkognitóban jársz. Szembefordított
tükrök között lépkedsz, míg káprázattá
sokszorozódsz. Mikrouniverzumok
tömegébe veszel, bár építeni