Bátai Tibor alkotásai
Szimultán(ok)
I. Ott pulzál
Párhuzamos síkok, helyszínek.
Történések egy időben:
lényegük szerint fölötted zajlók,
és intimitástól megemeltek.
Mégis: itt
Óvatlanul túl messze merészkedtél.
Nem gondoltad végig, hogy van olyan
pont, ahol nem lehet befejezni, csak
abbahagyni. Innen bűnök rutinos
összjétéka nélkül visszafelé sem
vezet út. Mennyire ügyeltél, kínos
helyzetbe ne kerülj — hogy teremthetnél
akkor tenmagad? Már éppen eléggé
nyomaszt a felelősség közérzetedért.
Lejön hozzánk
Magányos küldetésben sem kevésbé
serény, mint a születést megjelentők
élén volt. A szolgálat fegyelmén túl
köti hagyomány, szokás, illedelem.
Non aliud
Itt keresd, nem-létezése helyén. Ha
rádszólnak, tégy úgy, és vedd észre magad!
Rá fogsz ismerni, akiből mindennel
és mindenkivel együtt következel.
Nincsenek lejátszva
Kihasználatlanul maradt esélyek
ösztökélnének megint: vidd dűlőre
végre – legalább fejben – oktalanul
idő előtt félbehagyott játszmáid.
Azonosítás
Érvényedbe került, hogy végül rátalálj.
Addig kerested, míg az ellenállásnál
már csak te lettél könnyebb. Egy pillehálón
fönnakadnál, nem hogy kusza szövevényen.
Ambíció
Hogyne vágynám én is, s nem kevésbé, mint
a legnagyobbak — csak épp nem művekből
emelt piramis jövőnek konzervált
lakójaként. Mit keresne szabadon
Részvétlenség
Most tudtam meg, műtét és kemo vár rá.
Még az egyetemet sem fejezte be.
Képtelen vagyok rá, hogy átérezzem
a helyzetét. Az én koromban mégoly
