Pygmalión (2)
És múlott a szép nyár, és már hullott a lomb, és haragos, sárgászöld színre váltott a Brenta smaragdvíze, és hajnalonként ködbe burkolózott a szőlődomb; és közben bontakozott már Apollón szép teste és arca, és lelke lett Apollón szobrának, lelke.
És olykor már őszi esők hulltak alá; Giovanni Pygmalión munkásokat hívatott és fészert építtetett Apollón köré. Most ebben a fészerben folytatta a munkát.
Jóska megy az úton
Lehet-e unalmasabb egy irodalom dolgozatnál? Jön, hogy az ember a kalapját a fejébe húzza, bedagadt szemekkel, ráncos homlokkal átszundítsa az egész silányul elrabolt időt. Cefetül lajhár sebességgel cammogó, idegbénítóval lassított ketyegésű órára, a tanár szeme becsukódik és legszívesebben ő is átaludná az egész kényelmetlen -fekete-fehér-, úszó semmiséget.
Miért hallgatsz, anyám?
Bemutatta a Versmondók Egyesülete Balatonszemesen, valamint a Merlin Színház Budapesten 2007-ben
Mítoszkísérlet öt szereplőre és egy karra két nem létező és egy harmadik felvonásban - a balatonszemesi Versmondók Egyesülete által rendezett írótáborból
Pygmalión (1)
Mindenek, de mindenek előtt arra kell nyomatékosan kérnem olvasómat, hogy történetem hitelességében egy pillanatig se kételkedjék! Kezdve a címtől, át hősöm különös nevén és sorsán, egészen a misztikus berekesztésig: művem első szavától az utolsóig igaz és hiteles.
Igaz bizony - bármily hihetetlen -, hogy főhősömet Pygmaliónnak hívták, az ám: s még hozzá Cipronak is. Így van, ez volt becsületes neve: Giovanni Pygmalión Cipro.
A Kék rózsák kertje
- Egy készülő regény előhangja -
Ha regényt írnának egyszer rólam, egészen biztos, hogy nem ilyen helyszínen kezdődne: vonat, az éjszaka közepe, mikor az egész táj időtlenségben úszik. Teljesen közhelyes lélekelveszejtés a fiatalság egyik utolsó hajnalán: a vonat ablakán felkúsznak, majd róla újra leosonnak a fák, a hegyek, az idők és a terek vonallá mosódott sziluettjei.
Egyszer: volt
- mese, széphistória, vagy amit akartok -
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregedő Koldus. Olykor (egyszer) volt, de aztán inkább nem volt: legtöbbször inkább nem volt.
Nagyon különös koldus volt ez a mi Koldusunk, mert sem pénzt, sem ételt, sem italt, de még füstölnivalót sem koldult más koldusokkal ellentétben, hanem mosolyt és simogatást koldult mindenkitől.
Tolltalan tollasok
Vannak akik teremben csinálják, mi jöhetnénk a parkba is, de szerintem ez is túlságosan zárt. Nyitni kéne a nagyvilágra, hogy nyolc hektár erdőt és két hold zsámbékot, szemmel legelve suhintsunk sátorbontásig.
Szeretem, ha dörög az ég és zuhog a –zsebkendőnyi- sötétbarna felhőből nekünk szánt zivatar. Csak és kizárólag azon a helyen, ahol a mi labdánk tollai repülnek. Szárny nélkül is szebb a tengelicénél. Egyszer, ha sok időm lesz és nagyon unatkozom, majd szobrot készítek róla.
És…
…a Rózsa Ferenc utca végig sárga keramittal volt burkolva, ami gyönyörű volt, épp csak a hó lehulltával nem lehetett átkelni rajt’. És cangázni sem volt épp egyszerű azon.
És még lovaskocsik jártak be a Körútról a Wesselényi utcába, de már igen korszerűen fölszerelt lovakkal: hasuk alatt batyu volt, hogy ne izéljenek a Wesselényi utca kövezetére, a bazaltkockákra, és cangázni a bazaltburkolaton se volt egyszerű éppen.
Hú!
Az, hogy szétrázta a zrityódat…
Tűzgyújtók és tűzoltók
- áltörténelmi tanulmány az emberiség zivataros századaiból -
Az emberiség története lényegében konfliktusok története, melyeket olykor sikerült, máskor nem sikerült maradéktalanul feloldani. Többnyire nem sikerült, s a konfliktus magva a történelem termőföldjében tovább csírázott, és szépségesen szökkent szárba legközelebb.
A teljesség igénye nélkül: a legeslegelső konfliktusok még a történelem előtti időkben zajlottak le, és viszonylag tisztességes okokra voltak visszavezethetőek.