Ritka szerencse az én koromban
még élő szülőknek gyermekeként
tehetni, ami szép kötelesség,
így nem maradhatnak nélkülem ők.
Anyám most keserű.
Nehezedik rá árva szeretet,
fekete csöndje tegnapi szavaknak.
Kezével fölvert álmot simogat,
nézése hallgat, mozdulatait
a süveghegyű nappalok befödték.
hat éves volt
egyszer azt kérdezte
a kincskereső ködmön
elfér-e szkafander alatt
emberhez jól illő
az alkotni vágyás
ez: a legszebb az egészben
Rám zárta a kaput.
Itt hagyott
egy csipetke hamut
Már rég nem beszélek róla.
Sírkerted az egész világ.
Feketeruhás alak
térdig az avarban,
játszik,
surrog az ősz.
Megszoktam már ahogy vádolsz
ahogy a bűn vonz magához
ahogy édesdeden gyűlölsz
ahogy a hátamba tőrt döfsz
fittyedt szárny nyoma
angyalázat a porban