hívatlanul érkezem
többnyire
kopogtatás nélkül
ajtóstul rontanék neked
de a fa kemény
s én visszapattanok
elhibázott labdaként
sötét folyosón gurulok
visz a hév ma még
nem talállak
az ablak is zárva
te odabent hallgatag
figyeled ki neszez
pedig szólhatnál -
kulcs a lábtörlő alatt
vagy a zárban
de nem segítesz meglelnem
s nem hívsz hogy gyere be
ha úgyis erre tévelyegsz
megosztanám magányom
lehetnénk ketten
az ajtó túloldalán
ám ehelyett én kirekesztve
járok körbe-körbe
iszonytató e folyton visszatérő görbe
lassan szédülök
s akár egy szélütött
kérdezem magam
bár kérdezhetnélek téged
mégsem hibáztatlak
te se hibáztass hát engem
azért vagyok itt
mert itt kell lennem
erre visz az út s hozott
maradnék is talán...