Tanulni kell az álmokat,
a vágyba fúló éjszakát,
ölelést, csókot, szeretőt,
krizantém illatú temetőt,
szokni az elmúlást,
a csendet, a némaság zenéjét. –
Tanulni kell a fájdalmat,
az elfojtott szavak lázadását,
ködös, fázós reggeleken
kiszabadítani a zúzmarás ágak
közé szorult sóhajokat,
imádságba foglalni békevágyat,
jégvirágos ablak halovány
kontúrjain át beengedni
a születendő pirkadatot,
kacajba lopni bánatot. –
Tanulni kell a türelem kegyelmét,
gyermektől a nevetést,
a felhőktől a versenyfutást,
zsörtölődés nélküli felállást,
elszunnyadni virágos rét füvén,
gyöngyharmatot inni az erdőn,
hallgatni a nyáresti tücsökzenét,
az ünnepeket, a táncot, keringőt,
tengertől a végtelent,
vitorlába fogni a déli szelet,
keserűségben dalra fakadni,
viszonzás nélkül szeretni,
a hitet megtartva
nem félni a haláltól. –
Versemet Nemes Nagy Ágnes azonos című verse ihlette.
Kép: Beautiful Galery