TENGER / saját üvegfestmény
Mikor hamuvá ég
minden indulatod,
szívedben gomolygó,
keserű füst marad.
Csak reménykedj,
hogy a tenger újra
vet majd kék hullámokat,
a barackfa illatos
gyümölcsöt hoz.
Csak reménykedj,
mígnem újra
karomban találod magad.
Tekintetedben elérhetetlen
messzeségek üzennek…
Válladon a csönd
– hallgatag panasz.
Szótlan remények
csodái közt,
mint egy meleg takaró,
betakarsz…