szunnyadó
még izzik bennem
szemed gyújtotta régi tüzem
de a zsongás mit vártam
lelkem kertjének
csak halkan üzen
fázós ház felett füst tekereg
szerelmet nyilazó puttók repülnek
de bimbót nem bontanak
száraz rügyek
mély lilába hal a bordó sziget
már halkul a szó
sehol kijárat
utat téveszt a múlt
a semmit kínáló szürke jelen
de cifra nyomorát
széttépem ronggyá
bekötözni vele a fájó sebet
mézes teát csorgat a fény tenyere
ajkam zugában
hol a rég rég nem édes
a jövő még szunnyad alig piheg
lehet mutatód egy távoli szirt
az utat akkor is végig kell járjad
ha velem vagy nélkülem
ível a híd
a mindenséged
támaszodban a büszke való
hadd maradjak ébren is
a tegnapi fényed
a szunnyadó holnap
- Zsefy Zsanett alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges