SZEZON
Már rég tart a szezon,
beindult az igazi nyár...
A Nap magasan áll.
Szinte üres a strand.
Egy padon süttetem magam
szalmakalappal fejemen,
kezemben verseskötet...
Majd a szelíden bólogató
hársfák csalogatnak,
hogy alattuk kinyújtózzam.
Jó a csönd, mi belém költözik,
míg heverészek a frissen nyírt füvön…
A kerítésen túl az utca is kihalt,
délutáni csendes pihenőt tart.
Nincs lárma, autó sem tülköl,
ebéd utáni sziesztájukban
lehúzott redőnyökkel
szundítanak a háztömbök…
Madárfütty...
A távolból alig hallhatóan
– beépített ismétlőprogrammal torkukban--
gerlicék burukkolnak…
Fejem felett vakító nyári ég,
néhány fehér felhőfoszlány
mozdulatlan hever végtelenjén.
Csak retinám zenitjén rezeg
néhány kis aranyló pötty
csukott szemhéjam mögött,
melyben szüntelen megjelensz...
Szívem egy lakatlan sziget,
de a fényjáték visszahozza a letűnt édent,
és magasba húz, mint madársereg...
Arcomat a kék égbe mártom,
hallgatom halk neszét a suttogó lombnak,
s még hagyom,
hadd melegítse derekamat a nyár,
mikor a fakószürke, beton házfalak
hősugárzóként izzanak az éjszakán...
*
saját fotó
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges