Szemedben iszonyat
a zuhanás hangja tép belém,
kapaszkodok,
de a hazugságoktól síkos fogáson
kezem megcsúszik,
még gúnnyal utánam nézel,
szemedben iszonyat,
s némi sajnálat,
letérdelsz,
keresztet vetsz,
aztán ruhád leporolod,
emlékeid
megmarkolod,
s a mélybe utánam dobod.
furcsán vörös ma a fénye,
talán vér folyt az égre.
- Pálinkás Imre alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges