A sodrás illata
Horváth Márta rajza
Csak a testem remeg, ahogy jajgat
lelkem - morajától hangos hajnalon,
átfénylő tüzes virágot hajtogat.
Sejtjeim koldus-öledben hagyom,
mint hű szeretőket, hogy lázam oltván,
részegítsen, öleljen tovább - nagyon.
Csak a kora' éj maradt ott árván,
hogy szirmok bódító bársonya fonja
ringó álmod, az égi valóság lágy
szövetével hajadban, s bevonja
arcunk, hűs tavasz öblén a múló vágy,
mintha a sodrás illata folyna
rejtekén. Ajkam néma volt - mégis
megvész, mint egy elátkozott krudélis.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges