Performanszok
Már ismered testbeszédem hangszíneit,
kezem balettjét, amikor szívemre tolat
egy emléktehervonat. Nagyra értékeled
sírásaim performanszát, és pontosan tudod,
mikor kell beavatkozni, hogy életveszélyes
hallgatásaim kötéltáncából megszabadíts.
Felismered homlokom vetítővásznán
életem főbb helyszíneit. Képes vagy
megkülönböztetni ujjaim hangversenyében
a játék és az alkotás szólamait. Melleim
akrobatikus táncában az összhangot látod.
Elbűvöl fölhúzott térdeim aktja.
Klausztrofóbiás sejtjeimet a közös remény
sugárdózisával gyógyítod.
Versed tömjénfüstjébe tartod tévedéseim
kisiklott vonatát. Nem rémít fogaim
fogyatkozó guillotinja. Holnaputánok halálkanyarjait
a tenyeredben fészkelő simogatásokkal hárítod.
József vagy, nem Tamás. Nincs szükséged bizonyítékra.
Szempillám alélt függönyei közé, tekintetem sebébe
nem dugod az ujjad. Elhiteted velem,
hogy áll az idő összekapaszkodásunk óta.
Csak a szótagoló csendben kattog úgy az óra,
mint töltény nélkül elsütött pisztoly.
*
illusztráció: PC-szőttesem egy elrontott virágfotómból
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges