első dal
visszafelé elkeskenyedik az évek folyosója
az égbolt architektúráját körbezárja az idő
emberséges éghajlat hívogat a gesztenyesor
fáinak árnyékában a biztonság térképén matat
a csönd elveszett lelkét keresi egy alvósbaba
Sosem bocsátják meg a rózsák,
hogy körmödet szirmukba vágtad,
és nem életük, hanem pusztulásuk
szemtanúja akartál lenni.
Felhők javítgatták az égbolt architektúráját.
Bekerítette az időt az álmok változékony
éghajlata. Testemen baljós duzzanat volt a vágy.
Elakadt virradatban füvek borzonganak.
Magukban motyognak az álmok. Rózsák
félénk illata árad, csillagok könnyében
ázik a kert, mélyéből sötétség les, a házba
lidércnyomásos bizonytalanság szivárog.
levedli bőrét a tél visszavonulót fúj
a fagy minden irányon köd emlékeimben
tökéletesen megrajzolt térkép a tested