Om Mani Padme Hung
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
vágyjuk a könyörületet,
koldulunk szeretetet,
vaksötét éjünkben a megvilágosodást
keressük,
reményeket temetünk
komor, konok monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velünk,
de a hit tekercse benne
már tépett cafatokban
kaffog a hazugságoktól,
a múltban sárgult
papír könnyektől szétázva,
zagyva gondolatokként
ülepedik le létünk aljára,
/s a fehér ágy mellett
a gép kattan,
hosszan, fülsértőn,
lélektépőn sípol
az elmúlás/
- Pálinkás Imre alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges