Megvesztegethetetlen jövő – Jorge Luis Borgesért
Úgy hiszem, már nem tudlak megtartani
az országhatárokhoz igazított időzónák
fölött. A dátumválasztó vonal sem támpont,
összevissza hajlik és delejes tekintetemre
nem reagál. Kihalt visszhang vagyok
a szabadság után sóvárgó kutyák vonításában.
Engedtem, hogy megérintsd sebeim rózsafüzérét.
Előtted nem szégyelltem beszélgetni halott anyámmal,
rád bíztam Himalája-nehéz fájdalmamat,
hogy soha nem kellettem az apámnak.
Felkínáltam a hűség életfogytig börtönét.
Megosztottam veled minden nincsemet,
magányom morzsáival, két ujjam közül etettelek.
Örökbe fogadtalak. Szívem óvón kiterítettem
otthonunk fölé, de errefelé mindig nagy esők
jöttek, átáztatták a tetőt. Miért nem hallottad
meg a viharban a rózsák nyöszörgését?
Miért nem tudtad elolvasni az örvénylő időben
a végállomás nevét?
Kétségeimmel, előre látott kudarcainkkal
már nem terítem meg az asztalt. Kivágom
az újságokból a rólad szóló cikkeket,
hogy megmentselek
egy megvesztegethetetlen jövőnek.
*
saját fotó
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges