Megint egy dallam születik bennem lassan,
ahogy az eső omlik le szakadatlan,
szemem pásztázza a fellegeket
égre feszített sóhajtásomat átölelik felhők és szelek.
Rálehelném - e bűvös csendre a hangodat
hiszen bennem pihen még minden szép szavad,
s amit még el sem mondtál, én azt is tudom…
hosszú lesz az idén az ősz nagyon -
s amikor majd karjára teríti a telet…
ki tudja megtalálnak –e még az énekek…
_________
2007 07.01