Mecky elment...
Egy percre megállok, lehajtott fővel pár dallamot dúdolok Neki,
ott a gyönygyhajú lány, nekem ifjúkorom volt, s másnak Léna,
amint kiállt a szinpadra, kialudtak a fények - előtűnt Mecky,
a petróleum lámpa varázslatos hangulatában - ma is sírok néha...
Velem most is itt vagy, zenéid és hangod elfelejthetlen emlékével,
mint aki elhozta egyszer a képzelet "nyári éjek asszonyát"
Ahogy a fegyverkovács fia szólt a dalban:
"Egy nap visszatér, megáll, alig él
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel"
Nyugodj békében Mecky!
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges