Malőr
Tegnap délután, az ország nyugati részén felbukkant Ella Salmon, a hírhedt nemzetközi közellenség. Bár a hírt az illetékes hatóságok igyekeztek cáfolni, de a Mosonlajkai Fanfár újságírója egy megbízható névtelen forrásból mégis értesült arról, hogy a kőrözöttet összehangolt rendőrségi rajtaütés során fedezte fel a Citrom névre hallgató járőrkutya.
Ifj. Zászlós Gáspár őrvezető, Citrom gazdája, aki mit sem tudott a kiterjedt belügyi akcióról, gyanútlanul járőrözött fáradó kutyájával a Mosonlajkát és Rábaszepezdet összekötő alsóbbrendű útszakaszon. A környék kihalt volt, órák óta nem járt arra senki, és Zászlós őrvezetőnek nagy kő esett le a szívéről amikor megpillantotta a közeledő autót. Öngyújtója kifogyott, és remélte, kaphat tüzet az érkező sofőrtől. Az autó ablaka kinyílt, és a háttérben várakozó Citrom, akit fiatalabb korában Kántor érdeméremmel is kitüntettek, a levegőbe szimatolt és vakkantva veszélyt jelzett.
Az események lassú csörgedezése ezen a ponton véget is ért. Zászlós őrvezető Citrom jelére megtorpant, Ella Salmon pedig azt hitte, egy összehangolt rendőrségi akció csapdájába esett. Ész nélkül gázt adott, kipörgő kerekekkel próbált elmenekülni. Nagy igyekezetében elsodorta a rend őrét is, majd szétvetve a mosonlajkai Köjál elhagyott telephelyét őrző ócska kaput, elbarikádozta magát az épületben.
A döbbent Zászlós őrvezető, és kutyája Citrom, értetlenül álltak az események ily fordulata felett. A két barát összenézett, Zászlós megvakarta a kutya füle tövét, és megnézte szolgálati karóráját, hogy a jelentéshez pontosan emlékezzen az időre. Délután öt óra volt, és a rendőr nem tudta mitévő legyen. Felettesétől, Citromtól nem kaphatott segítséget, és éppen telefonálni akart, amikor egy téglába csavart üzenet érkezett közvetlenül melléjük, az árokpartra.
Ella Salmon követelésekkel élt. Legalábbis Zászlós ezt gondolta, s bár a külföldi nyelven íródott levelet nem értette, de jó érzékkel beolvasta anyósának a szolgálati mobilon. Özv. Komondorossyné, területi összekötő, azonnal hívta a járási megbízottat, aki betartva a szolgálati utat, átballagott sógorához, a két utcával odébb lakó id. Zászlós Gáspár őrmesterhez. A hevenyészve leírt külföldi üzenetet ők sem értették ugyan, de ismertek néhány telefonszámot.
Ifj. Zászlós pedig dolga végeztével, a fáradt Citrommal hazaballagott vacsorázni.
– Ha megakadályozzuk a szabad elvonulást, Ella Salmon bakteriológiai fegyver bevetését helyezte kilátásba. – fejezte be az ultimátum felolvasását Kopaszy Dávid belügyminisztériumi államtitkár a sebtében összehívott válságstábi ülésen. A távoli Rábaszepezd tornyában éppen éjfelet harangoztak.
– Mekkora operatív egységek vannak a területen? – kérdezte Kondás főhadnagy (Kappa Force).
– Álcázott alakulatról lehet szó – nézett fel Kopaszy. – Nyílván helyiek, kiváló terepismerettel.
– Jók lehetnek – bólintott komolyan Kondás – a kiküldött felderítő egyetlen kommandóst sem vett észre. Tudunk valamit a fenyegetés valóságtartalmáról?
– Ella Salmon a levelében azt írta, nem tréfál! - fakadt ki Ká Árpád, megyei főkapitányi megbízott. – Gondolom, más alkalommal is vetett be...
– Uraim! – szólt közbe határozottan Dr. Balázs Balázs őrnagy, a kormány vegyi fegyver szakértője, és sivítóan magas hangjával azonnal magára vonta a figyelmet. – A helyzet súlyossága megkívánja, hogy bevessük a nemrég kifejlesztett speciális elitalakulatunkat, a MALŐR-t.
– Uram atyám, hát már létezik?! – ámult el Kopaszy, belügy.
– Magyar Láthatatlan Őrezred, Fekete Elemér hadnagy jelentkezik, tolódott hátra váratlanul az egyetlen üres szék a teremben, és a tárgyalóasztal megreccsent a ránehezedő súlytól.
– Az ország biztonságáért felelős szervek tíz éve határozták el – szólalt meg a hang megint a "semmiből" azok kedvéért, akik semmit sem tudtak a dologról – hogy magyar tudósok kiválasztott csoportját megbízzák az ország új típusú védelmének kidolgozásával. A kémiai hadviselés ezen csodája nyomán a Láthatatlan Őrezred elnevezést kaptuk.
– Bevethetőek? – pattant fel izgatottan Kondás, Kappa Force.
– Két fő igen, Uram – bólintott Fekete, bár mozdulatát a teremben ülök csak sejthették.
– Ők is láthatatlanok, mint ön? - kérdezte bizonytalanul Bary Bálint, Mosonlajka polgármestere, és a mellette álló tiszt felé bökött. Aztán valaki meghúzta a szakállát.
– Hadnagy! – nézett körül határozottan Kopaszy, mint a csapat felelős döntéshozója, tekintetével Feketét keresve. Majd jobbhíján Tóth II Aladár zsoké életnagyságú szobrán állapodott meg a tekintete. – Azonnal induljon nem látható társával a helyszínre, és szerezzék meg a vegyi veszélyforrást.
– Értettem, Uram – válaszolta a szobor Fekete hadnagy hangján, és becsapódott mögöttük egy ajtó.
– Hogyan lesznek képesek... – kezdte Ká m.f.m, de Dr. kétszer Balázs megelőzte.
– Tudósaink nemcsak embereket változatnak át, hanem számukra felszerelést is láthatatlanizáltak. Fegyvert, ruházatot, járművet.
– Hogy tarthatják ezt titokban? – értetlenkedett Bary. – Hiszen ez világszenzáció.
– Mi az ország védelmét priorizáljuk – nézett komolyan a polgármesterre Dr. Balázs – és szeretném hangsúlyozni, hogy amit ma itt hallottak, vagy láttak, az szigorúan bizalmas anyagként kezelendő.
– Kávét, szendvicset? – tolta be váratlanul zsúrkocsiját Erzsike, Bary Bálint titkárnője, oldva egy kicsit a feszült légkört, és a jelenlévők őszintén örültek, hogy a hölgy nem érintett a titkos projectben.
A várakozás idegőrlő percei következtek. Kopaszy gondterhelt homlokkal a holnapi Magyar-Mongol íjászverseny döntőjén elmondandó beszédén finomítgatott. Ká Árpád megyei főkapitányi megbízottnak azon járt az esze, hogy Bary és titkárnője, Erzsike viszonyát miért nem vette eddig észre a hölgy megyei főkapitányi megbízott férje. Dr. Balázs Balázs kibámulva az ablakon azon tanakodott, mit jelenthetett az író, " kétszer Balázs" megjegyzése. Bary Bálintnak Ká Erzsikén járt az esze.
Kondás fejben számolt. – Itt vagyunk a szomszédban, a két Malőr ügynöknek tíz percbe sem kerül, hogy a helyszínre érkezzenek. Gyors elektromos motorjaik szinte zajtalanok, kiképzésük hasonló lehetett, mint az ő Kappa Force egységéé. Öt, maximum hat perc, míg megtalálják, majd ártalmatlanná teszik Ella Salmont, és a veszélyes vegyi fenyegetést. Tehát – nézett fel az órára a főhadnagy – ezekben a pillanatokban kell kapnunk a jelentést, hogy...
Gondolatait futó léptek koppanása szakította ketté. Kondás elégedetten pillantott a saját órájára, s az ajtónyitásra a jelenlévők közül mindannyian egyszerre kapták fel a fejüket. Egy terepszínű egyenruhás tiszt lépett be, és szomorúan tárta szét a karját.
– Sajnálom uraim – nézett Dr. Balázs Balázs felé. – Az akció során a Malőr emberei két irányból hatoltak be a Köjál mosonlajkai telephelyére. Mind a két bátor katona elsőként akarta elfogni Ella Salmont, azonban a főbejárat előtt összeütköztek.
– Mi lett Ella Salmonnal? – kérdezte Ká.
– Nyomát sem láttuk Ella Salmonnak, szögezte le a terepruhás tiszt. – Szerintem órák óta meglépett.
– És az operatív egységek? - lépődött meg Kondás.
– Ha Zászlós őrvezetőre és a kutyájára, Citromra gondol, ők már régen hazamentek.
– És mi lett a két Malőr tiszttel?
– Mind a ketten az életüket veszítették, emelte sapkájához a kezét a tiszt, és Kondás követte a tisztelgést.
– Hogy történhetett mindez? – pattant fel Bary polgármester, de Dr. Balázs Balázs csendesen lehurrogta.
– Végzetes malőr történt – sóhajtotta – nem látták egymást...