ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

világoló tekinteted mogyoróbarna
margarétát tépő szenvedély
izzóvá hamvasztja zöld selyemkendőm
feltűzöm a hajam belekap megrázza az eltévedt szél

szőke vörös szeretkezők balladája nevet hozzá a Gibraltári -szoros
minden nyakíve nővé simul lágy pille-ívvé
szép pogányul tisztán gyönyörű
Renoir női
a vöröseket szerette mint én
férfi-nap nem érintett melleket csak a bolond hold énekelt
kancák karácsonya jött
és az a déli meleg szél
amikor minden álmodik
révült táncba ér kancák karácsonyává ér
elmesélem a szeretést mondtam egyszer
hiányzol érted? hiányzol
reggel elmosolyodom
délben minden éjem a tiéd
magányéjem mit át nem éltem

türkiz fények hulltak rád oldalról
arcéled kemény meleg és kék
szemeid sötétbarna remegés

áfonya ízű áfonya
kóstoltál már hamisítatlan nőt

nekünk nem kell a szó érezlek
piros ruhás menyasszony gyalogol
nem is igaz megáll a perc szeretlek
csak játszom mint gyermek Érted
ma Chagallt holnap Pessoát és ló leszek
aztán gyermek a Rolling dala ég
egy pille lazán hajamba ér
elmosolyodsz érzed a mesét ezeregy nő mesét
ne szeress belém!

eljátszom Janet
rózsás arc érdekes vonások nem klasszikusan szép de a száj sarkában azok a kis gödröcskék
és a szeme közelről zöldeskék
játszom Krisztinát mosoly szemeiben látod azt a fényt déli nők szemében látod ezt a szenvedélyt
a szemeim hatalmas feketék ne nézz így ne nézz
játszom Ingres képén a nőt
szűziessége cseresznyébe hajlóan szép
budoár romantikában csomagolva látod életét

hallom a zenét csak a Kövek Gördülnek robajjal
szerteszét érzem a füstízű zenét
láttál már kanca éjt ? sötétkékkel diszített
SÁRGA ÉJT
erjedt szilvák harapta mézízű szeretést?
ezt akarom érzed ? LáGy ZeNét.
a vad kancák éjét.. ginsbergi üvöltést
hallod a hangafűvet neked suttog énekel
mondd némán a nevét
és a kövek gördülve válaszolnak
Lady Jane

már a Holdon járunk
ruhám ezüst szalag és piros betét
mondd ez milyen stílus?
eufórikus nevetés
______________