esteledik. szeretem ezt az álmos csendet, a felhők
ólomszürkéjét.
minden olyan kobalt vagy vízszínű, és most valahogy mégis ez a szép.
a tököket tegnapelőtt szedtem be, némelyik már rothadt volt, vagy
szétfagyott. kicsit ki kellett jönnöm, pár fenyőágért, közben az álmokról;
a gyümölcs húzza (temetője) a föld felé
a téglák között sütöttük a virslit benne sajttal
kenyérre csöpögött a zsírszalonna bevágva hamukupac tapossuk el éjjel esni fog
hajnalban jó belehemperegni a fűbe
ebben a kertben akarlak szeretni
hajnalban körülöttünk izriblik és áfonyák
így mondd:.iz-rib-lik
egyedül vagyunk sóskával rajzolok a bőrödre tengert és levelet írok
lovakat rajzolok szilaj vágta fűszálakkal
tintakék tengerszem lesz az öntözőkannából loccsant ki
Lágy fények lebegtek felettünk
a délután meztelen tenyerén.
Szellő simított testünkön vágyón.
Ketten voltunk és az őzlábgombák.
Öreg tó jégzöld vizét
paskolja a nyári zápor
a víztükör fodrai nevetnek
fényes tűktől ragyásak
Várlak Rimbaud ugye eljössz
sétám a felhőszőnyeg alatt
füstös álmok kéjes égi tánca
kamilla szirmait tépkedem
Tánc
mogyoróbarna tekinteted
margaréta-szenvedély
feltűzöm a hajam zöld
selyemkendőmbe kap a szél
Öreg arcában a ráncok, mint kérgek árkai a fákon.
Mert Árokparton született. Forró légen és szikes földön, mely akár
a berepedt köröm mellett a bőr. Sarjadék fa, cigány akác.
Isten ege alatt élt. Rettentő szabadságban.
Álmatlan éjszakáimon a hajnal félrecsúszott takarója.
Fehér anyagon betűk egybefolyva. Íme az utolsó levél.
Kesze-kusza sorok, mintha magas fűben futnék
vagy lucernában az epilepsziás kutyámmal.
Folyóparton ülök az Epte kanyarulatában, és festem a vizet
meg azt a négy fát, akár Monet. Mellettem egy fénykép. Nagy-
anyámat ábrázolja a szép ruhában a cseresznyefán. Amin
kis pöttyök vannak.
Kettészelt szemek tágra zárt magánya
ujjak kísértet-táncoló fehér rózsája
halk bőr szirom bársonya
tánc románc lánc rémület
a félelem viaszpanoptikuma
hangyák barázdált ujjak holdárkai
tengerparti szerelem
homokba süppedt tűsarkú cipők
Uram, futott ön tengerbe olajbogyóval a zsebében?
Nők szemének fényét látta-e bódulatában?
Néztem csillogásuk. Szemem ha lámpafénybe hunyorog, szeplőket lát.
Gyerekek kibomlott szalagjait, ha a napba nézek.
A kagyló kérése: aludd ki magad. El innen, el, hol magát látom.
A padlásszoba faburkolata, de az meg nem írható.
Minden rovásjel, kódex átbucskázik a megvalósításon.
Kitörő láva. Nem arra megy, amerre kéne.