Mórotz Krisztina: Isteni csönd
Az erdő az én templomom
menedék kincsesvár
itthon vagyok nyugalom
zöngése száll mint apró darázs
cserjék rezzenő bokrain
rigófészkek csivitelnek
selymes a hangafű árnyékfoltok
mint a fények ruhák
és derűs isteni csönd
Hallgatag járok mint az emlékezet
fénypászmák kóborolnak
a fák keringő koronáján
mint ólomüvegen dalol a napfény
madarak zsolozsmáznak
a szeretet dallama úszik
egy parányi levélen---
Az erdő a barátom fogja kezem
elrejt könnycsepp arcában
mint vadász elöl menekülőt
érdes törzsű fák vigyáznak rám
nyári alkonyok fogadnak be
reccsenő ágak figyelmeztetnek
vigyázz élet-halál harc
ma győzök de lehet hogy vesztes maradok
kétségeimmel futok mint szarvas
hűs források rejtsétek könnyeim
áldott bokrok bújtassatok
szememben a félelem vigyáz
nem adom magam olcsón
testvéreim a vadak szelíd őzek
leskelő nyulak érzik bánatom
földighajoló töviskoronáját
- Blues alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges