Mórotz Krisztina: Apa nem gyöngybetűk
"az ejtőernyősöket adtad nekem
Krisztikém"
a szemed az őzé mit az erdőben találtam azóta is odajön.
hétfőn is ott volt a bodegánál füvet legelt szedtem a szilvát.
odaballagott a hintaágyhoz lassan ráemelte fejét és nézett.
kopunk mint az odvas fák kérge mit lassan kidönt a vihar.
de látod a körtefát? kihajtanak a levelei szívós fa az is
nem merlek szorosan ölelni őszi levélként roppansz
a szemünk az beszél nyugtatsz látom fáradt vagy aludnál
szavak miket nem mondunk nekem adtad az Őrséget
félóráig néztük egymást de tudtam mit mondtál
feltűnt másnak is miért nem töltjük ki az időt fecsegéssel.
ki lehet tölteni valamivel a félelmet akár üres ibriket?
tudatalatti volt a rengeteg csoki nem egy nem kettő
miért vittem annyi édességet láttam a szemed
buta vers fák és fák a gyerekkorom
szeplők meg tűnjetek innenek
bántani tudok most
futottam az úton nem bírtam felnézni a hatodikra
tulipánfejek a kezemben a szülinapodon tavaly öledbe
szórtam mindet mint egy gyermek de nem bántam
könnyezem a legrosszabb versem apa és megint
lopok neked könyvet ígérem ahogy szoktuk lopott
könyveket adok karácsonyra.
nem gyöngybetűk
- Blues alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges