Lelkem turbinái
Nem azért leselkedem
be a gyermekkor elhagyott
szobájának ajtaján
hogy lássam a kinyomott szemű alvósbabákat
és az elmúlás térdein lovacskázzak
Nem azért veszek
ott mély lélegzetet
hogy a szabadság illata helyett
az árvaság keserű füstjétől
fuldokoljak
Nem azért keresem
a kicsiny tányért és kanalat
hogy falatonként befaljam
elmémbe vakolt
sugárzó mosolyodat
Nem azért jövök
hogy megtaníts a galambfiókák rívására
csak azt remélem
hogy kezed hajamban megtalálja
a hétköznapjaink egéről hiányzó csillagokat
és tudom hiába verem a hallgatás falát
úgy kongnak az álmok
mint korhadt fatörzs
de visszakövetellek a foszforeszkáló repcetábláktól
Szentostyahaza nyelvemre veszlek
Klónoztatnálak
de nincs bennem egyetlen romlatlan sejted sem
és csókod helyett tűzben tátogó szádról
azt olvastam le milyen borzalmas
kínhalál vár még rám
Az évszakok diadémját viselik a fák
Átüt a frissen nőtt füvön
a lebontott szülői ház alaprajza
Vészterhes felhők vonulnak
Tekinteted viharjelzője ütemesen villog
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges