Lassan felélem a szerelmedet,
- mi gazdagítja még kincstáramat -
s bár tudom, ettől nem gyógyul a seb,
az elmúlás egyben szépséget ad.
És hízelgek a falánk időnek,
- mi felemésztene egy perc alatt -
még ha lelkemet gyötörné is meg,
legyen inkább egy lassú változat…
Nem akarok mohón felejteni,
- hiszen a múlt egyik fele te vagy -
s attól nem szebbek a szív hegei,
ha a jelen most mindent veszni hagy…
Szerelmem az élet betétje csak,
s rá a gyönyörök emléke: kamat.