Koszorút fonsz homlokodra
Jézusnak hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-előttből Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva.
Nézz tükörbe,
s lehullnak bőrödről a tüskék.
Szerep csupán életed,
mondandód ripacskodás,
hazug szavak halmaza,
vaksin átcsoszogsz a színen
mint egy félrészeg mosdatlan statiszta.
Egyedül tétova mozdulatod őszinte,
mikor kezed egy apró,
féltő rebbenéssel
Sára fürtjeit titokban megsimítja.
- Pálinkás Imre alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges