túl késő érkeztél
az emlékek körfolyosójára
valakit beszólítottak helyetted.
csak egy bélyegnyi mennybolt
látszott az égen, a szél szikéi
kagyló formájúra plasztikázták a felhőket
és porrá zúzott csontokat szitált szemedbe
attól könnyeztél.
s mert tüdődbe madártollat hordott
fészeknek a rémület, jaj mi lesz veled?
kívánságok túlpartján rekedtél
se komp, se révész.
belülről kopogtattad a falakat
ha egyáltalán eldönthető még
hol van a kívül és belül között a határ.
senki nem mondta szabad,
vagy leszel, ha érdemesnek talál
a Mindenható megküzdeni érte.
csendben várakoztál, volt időd
megbocsátani mindenkinek, aki tévedett
a megítélésedben.
*
valahol Ausztriában hó esett
posztolta ismerősöm a fészbukon
válaszoltam, hogy itthon
csak a hőmérséklet és az emberek kedélye
nincsenek magas
hegyek, csak vakondtúrások, de azok
dögivel, és belénk nehezül
ez a beazonosíthatatlan évszak
csak akkor érezhetjük könnyűnek magunkat,
ha belénk jön hátulról egy autó
és lassított felvételen repdesünk
a kesztyűtartóból előkerült rég elveszettnek
hitt tárgyakkal. És még azt is írtam
barátom lakjatok jól a szállodai svédasztalnál
mielőtt jöttök, mert itt a fosatószilvából
sem hagyott a vihar, és a nyilvános vécéket
is bezárták, pedig sokan építettek már
szarból várat. angol másodkézből boltnak álcázott
szeméthez szoktattak minket. a templomban
többen voltak karitatív ruhaosztáskor
mint a misén. meddig süllyedhetünk fel még?
nem nézhetünk az árvácskák tiszta tekintetébe.
jah, és a buszon figyeljetek, mert amelyiken
diétás kötőtű felirat látható, az csak Érdig megy
Baracskán át, de nyugi a fegyintézet messze van
az ablakból nem látható.
*
Illusztráció: Szigeti Szabó János festménye, Magyarország formájú kő című kötetem borítóján is látható