Kábulat
Messzire hallik a tegnapi sóhaj,
hajdani lét buja vágy dala kél,
lágy szava hív ma, a távoli tájat
nem födi még be a harmatos éj.
Nézem az arcod, elejtve zihálok,
kába tinédzser - a nyár bekopog,
érzem a véred, amint dübörögve
útnak ered zubogó patakod.
Fürdik a testem e bódulatomban,
ámulok ennyire fűt csoda hév,
felröpülünk tova csillagos égbe,
télen is éljük a nyár örömét.
- Szikora Zsó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges