Jöttél felém
A.A.G-nek
Összekulcsolt kezünkön a pecsét
Forró áramlatok pengéi villannak
Fehér inged szentként villámlott az égen
Rózsáid ontották illatukat felénk
Szemed kékjében fürdött a lelkünk
Szívünkben lüktetően eggyé vált a perc
S a remény
Mit nem választhat el a messzeség.
Még egyszer nyisd ki felém az ajtót
Szívem újra virágként bomlik eléd
Pihe könnyű ébredéssel
Itt a hajnali álom
Az örök vágy kiapadhatatlan hitében
Hisz bizonyosság van
A szerelem egy utolsó életért.
Megjegyzés: Virágh László fotóművész
digitális alkotása
- Könyves Tóth Enikő alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges