A henger
A hengert Tóth Feri találta meg a tordasbivalyosi mocsár közepén, amikor elaludt a traktor kormányánál. Az irányítás nélkül maradt gép, mintha maga is pihenni akart volna, letért a keményre döngölt földútról, vagy ahogyan a helyiek hívták, a hájvéjről. Néhány méternyi sárdagasztás után nekiment a zsombékosban annak a valaminek, és a tolólappal kifordította onnan.
A hírre összefutott Tordasbivalyos válságstábja, a Buffalónak nevezett kocsmában. Az eseményen a település mind a kilenc lakója személyesen képviseltette volna magát, de Csukás Vili, a falu ezermestere véletlenül bezárta magát a Buffaló mellékhelyiségébe. A többiek izgatottan állták körül a biliárdasztalra helyezett valamit. Tóth Feri, aki a tűzoltóparancsnok is volt egyben, mielőtt idehozta a hengert, az őrs gőzborotvájával megtisztította az iszaptól.
- Mi a fészkes franc ez? – kérdezte Ugari Laci, a polgármester, helyi plébános, és emberhiány miatt az ellenzék vezetője.
A henger ezüstösen fénylett, és láthatóan nem érdekelte hogy előkerült. Mint ahogyan az sem, hogy végigsimították, megfogdosták, sőt, még egy kis négyzet alakú ablakot is kinyitott a lakosság üdvözlésére. Vagy nem arra.
- Szerintem ez egy trezor, - mondta elgondolkodva Szarka Béci, a rendőrség, a takarékszövetkezet és az olcsó áruk boltjának vezetője.
- Tán egy röpülőből pottyant ide, - kontrázott özv. Kolompárné Rőf Dzsenifer munkaügyis.
- Miaúúúú, - nyávogott a kocsma macskája, de az ő véleményét nem vették jegyzőkönyvbe.
- Nyissuk ki! – csapott az asztalra Dr. Szegfű, hentes, mészáros és nem mellesleg a település orvosa.
- Igaza van! – helyeselték a többiek is. – Nyissuk ki.
- Tehát azt javasolja a gyülekezet, akarom mondani a tagság, mondta Ugari sokat sejtetően, arcán az évek tapasztalatainak ráncával, hogy nyissuk ki, és hallgassuk el, amit benne találunk?
- Akkor végre teljesülhetne a titkos álmunk, - sóhajtott fel Csikós K. Borbála, kielégítő parancsnok. – Csinálhatnánk ide a mocsár közepére egy szép nagy halastavat, rengeteg vendéggel.
- Úgy van!
- Úgy van!
- Éljen!
- De hogy nyissuk ki?
- Majd az uram felflekszeli, - ajánlkozott özv. Kolompárné, de hirtelen elhallgatott.
- Szabadítsátok ki Vilit, - állt fel mind a száztíz kilójával Ugari, - elvégre ő az ezermesterünk. Ámen.
Csukásvili, csak így hívták erre, megvetően dobta el a tolni, nem húzni, táblát, aztán megtörölte izzadtságtól nedves kezét. Leakasztotta Dr. Szegfű köténye mellől a sztetoszkópot, és hanyagul odasétált a hengerhez.
- Egy számkombináció nyitja a zárat. – mondta határozottan, és mivel szakmai múltjához nem férhetett kétség, a többiek bólogattak.
- Ötjegyű szám, - nézett fel bizakodva, mert a kijelzőn pontosan ennyi karakternek adatott hely.
- Hatoljunk be, - suttogta Csikós kisasszony, ám az elkövetkezendő három és fél órában nemhogy behatolás, de az ég világon nem történt semmi.
Odakint melegen sütött a nap, idebent fogyott a sör, és mindenki álmodozott. Alaposan benne voltak a délutánban, és Tordasbivalyos összlakossága egy kerek halastóról fantáziált, ami majd fellendíti a falut.
Csukásvili mellett kockás papírlapok sorakoztak, teleírva kombinációkkal, vagy csak egyszerűen számokkal, ez nem derült ki soha. Mert este hét után, Ugari éppen visszaérkezett a harangozásból, a hosszú megfontolások után a harmadik nyitási kísérlet után valami kattant az ezermester keze alatt…
A detonáció egy fél kilométer átmérőjű, tizenöt méter mély, kerek lyukat vágott a mocsárba. A nagy hirtelenséggel kiszorított vízmennyiség idővel lassan visszaszivárgott a gödörbe, feltöltötte azt, és egy szép napon két arra járó horgásznak megdobbant a szíve. Micsoda szép horgásztó!