Hóleplű esten Tél herceg ámul,
Tekintetén jégtűk nyomát érzi,
Távol az ég árnyéka kitárul;
S egy hópihe - pillantását nézi.
Vakító kékje a csöndbe rivall,
Kavarog, majd fel – felkapja a szél,
Puhán hullik, csak a csend - amit hall,
Csilló kristályokról az est beszél.
Ábrándozik a boróka, s fagyal,
Rejtekén csak suttog a szembeszél,
Amíg a fagy nekikészül lomhán
Ringatóznak a távoli fények,
Vagy csak a sötét játszik tétován,
Havazni készül, ez itt a lényeg!