A gyűlölet tartóssága – Szigeti Szabó János festményére
Amióta ember él a földön az irigység
és a gyűlölet hangfogót szuszakol
az énekesmadarak torkába
végigcsúszik a tájon a fájdalom
s akár fertelmes csiga
nyálát maga után húzza
hogy kitörölhetetlen búcsúzásokból
keresztet ácsoljon
és jó mélyre szúrja a szívembe
Röpképtelen madár
csőrömben a bizonyságot hozom
Vigyétek
és hagyjatok
Nem tudtok rávenni
hogy körmenetben allelujázzam
bárki elpusztításának napját
*
Emlékszem
csupán a lábfejét láttam
Nyoma sem volt rajta az illatos olajnak
A konyhában hagyott mosdótál aljára
aranyló porszemek ültek
kockák táncoltak a keresztfa árnyékában
és egy törpe kezében
aki okvetlenül óriás akart lenni
megvillant a beteljesülés
Nem bírtam felemelni fejem
mert ennél nagyobb szégyent
elviselni már nem volt jogom
Tarkóm közepébe
mint a közös ítélet első köve
becsapódott egy vércsepp
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges