Glosszavers, Gárdonyi Géza: Tél és tavasz című verse első versszakára
Künn hóvihar csatáz;
Idebenn én lakom;
S a nagy hideg mellett
Tűz roppan, s hallgatom.
Erdőt látok, ahol
Lomb közül lép felém:
>Uram< - így szólít ő;
>Kisasszony< - mondom én.
Szél rázza ablakom;
Résein fúj a tél;
Fagyról hinti nyűgét,
De nem nekem beszél.
Eprészleány*, mint ki
Gyönge kezekkel gyűjt,
Hozzám édes tavasz
Álmaimba vegyült,
S én a kályha mellett
Réveteg szomjazom,
Míg a tűz szikráit
Nézem a falakon.
Kedves árnyak intik
Felém mély hűsüket,
Mégis a tél dobol,
Vergődik és lüktet.
Májusról álmodom.
Esti illatokról
Fecsegnek orgonák,
Ki tudja mi okból,
Sűrű lombja között,
Téged láttalak ott,
Egy édes álom mit,
Feledni nem tudok.
Gyöngyvirágot szedünk.
Mi őszt sosem láthat,
Bennem tavasz feszeng,
Megérintem vállad.
Fülemülét hallom
A Zugliget ölén,
Erdő könnye csillog,
S halk dalod száll felém.
Gárdonyi Géza
Tél és tavasz
Künn hóvihar csatáz;
Szél rázza ablakom;
S én a kályha mellett
Májusról álmodom.
Gyöngyvirágot szedünk
A Zugliget ölén,
>Uram< - így szólít ő;
>Kisasszony< - mondom én.
*Kisfaludy Károly verséből
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges