Feltámadás előtt
csendes eső laza szövetében szelíd utak.
javítható életet ígér a hegy bazalt arénája.
szórakozottan jön megy a szél.
pislogásom gongütésében orgona illat.
a kéményből füst gomolyog, égre írja
életrajzom. kölyöktócsák tükrözik
szebb hasonmásomat.
oltárt épít az aranyesőbokor.
a föld imazsámolyára térdelek és meggyónom:
hogy a koponyámban szorongó elmém
elvesztette fájdalmaim keltezését,
nem vigyáztam kellőképpen
a szabadság szélcsendjére,
elpazaroltam száműzött szívek adagióját,
letörtem egy fekete tulipán megtestesült álmát.
viszonzatlan hagytam egy mosoly bak-térítőjét,
de szemem iker csillagképével
sok fűszálat kárhozatba vittem.
fennhangon támogattam a szobanövények
függetlenségi törekvéseit, miközben
tartós kötelékrepülésre vágytam.
többször eltűrtem, hogy megtévesszen
a hazugságok körgyűrűjén keringő város.
hazudtam a gödörsötét estéknek, hogy nem áll
hatalmamban lesodorni a látóhatárról a világosságot,
nem értettem a gőgicsélő hullámok
panaszkodásait.
figyelmesen hallgat a táj. vagy csak úgy tesz.
új himnuszt kottáz egy fátyolfelhőre Isten.
végzetes hüvelykujja most veszélytelen.
*
illusztráció: saját PC-szőttesem
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges