A FÉLELEM TÉRISZONYÁBAN
/>Ki hallja meg
az alvó akácok lelassult lélegzetvételét
A mindennek vége utáni állapotban
ki veri fel az egykedvű csendet
Ebben a mozdulatlan időben
olyan közel érzi magához az ember a mennyet
mint amilyen közel a zsiráfok élnek az éghez
Kulcsoktól fuldokolnak a fiókok
amikhez már régen nem illeszkednek ajtók
A legnagyobb kulcs egy szálkás kapuhoz tartozott
de lehetetlen meglelni mögötte a házat
Pedig valaha ott bent az Édenkert tündökölt
Bach muzsikát búgtak az orgonafürtök
vízcseppek kórusától zúgott a kerti kút
a tornácon borostás arcú öreg fújt
bravúros füstkarikákat és egy törékeny angyal
kenyeret dagasztott a családnak
Ez a ház
valahol ott maradt
valaki gyermekkorában
a teknősbékát formázó kenyér illatában
a talpára karcolt keresztben
az első falat előtti imádságban
az utolsó morzsa felcsipegetésének mozdulatában
a tömegvonzás törvényében
a naprendszer névtelen bolygói alatt
amik éjszakánként úgy zokognak
mint óceánok mélyén a társtalan bálnák
Ez a ház ott rekedt
sorscsapások ideggázától bénultan
a lélekhasadás láncreakciójában
ahol egy kislány még most is
tátott szájjal nézi az ósdi mozit
és lábaival őrülten harangoz
a félelem tériszonyában
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges