Esőben; vers, kabát, gomb
Elázik a padon kinn felejtett kabát…
Súlyában felhők bánata szorong.
De felissza,
őrzi, betakarja magát,
és álmodik csendben rajta a gomb;
nyarat álmodik, szellőket, békét,
fogasra dobott éjszakák kékjét,
melengetőbb szempárt,
(az nem szúr, az ringat)
engesztelőn nézi szép új szárnyainkat,
s horizonton túlról sejtett
emlékekben,
néha, csak néha, de
mosolyra rebben.
*
Álmodik a gomb, az esőkopogáson
elalszik a csend is, tócsát gyűjt a lábnyom,
így rejti el merre, mennyire távol
járhatsz már
a padtól, innen, a kabáttól;
és lenge, színes ingben,
kicsit sem fázol,
remélem.
Kecskemét, 2013. május 23.
- Péteri Judit alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges