Elázik a padon kinn felejtett kabát…
Súlyában felhők bánata szorong.
De felissza,
őrzi, betakarja magát,
és álmodik csendben rajta a gomb;
Ervin tizenkilenc - én lassan húsz leszek.
Ervinben megvan mind, amitől megremeg
az ember gyomra, és száguldhat,
és szállhat a végtelen távolba - el,
Ervin jó velem, Ervin átölel.