ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Künn a rézsűben, árokszéliben, két nagy béka hertelenkedik,
Széltiben – hosszában szomszéd Gyopáros várának az Ignác-gödribe
Kujtorogna, egybe forrna, esti fél sötétben kutykuruttyol - ténykedik.
Átall úszik, felfúvódik brekke – brekke udvarol, békanyálon zöld bibe,
Egyre másra mászik föl a partra, árva szíve, jaj de – jaj de szomorú,
Mélyen várja lencse – káka, alatta meg szíve párja körben béka-koszorú.

Lemerül, az eszemadta kortyolja az iszapot, beássa magát iccemaca gödörbe,
Vedlett békánk új ruhában, hangos szóval – rákezdi; merre, merre kedvese,
Köröket húz hátsó lába, ide csusszan – oda libben, beugrik a lyukas vödörbe,
Parton méláz, körbe sorjáz, majd kiszárad, hátsóját megtapogatja, nedves-e?
Egyre másra mászik föl a partra, árva szíve, jaj de – jaj de szomorú,
Mélyen várja lencse – káka, alatta meg szíve párja körben béka-koszorú.

Végre felnéz, a vágy kirázza – egy kövér békalányka, illatával hím rázza,
Hun ki ugrik, hun be, hun beugrik, hun ki, az én szívem megszomorítik
Csak csurog békanyála; sír zokog kétéltű lénye, lapos kő alá bánatát elássa,
Békatársaival lementek az alvilágba, hol könnyűvérű heté- rák leterítik.
Egyre másra mászik föl a partra, árva szíve, jaj de – jaj de szomorú,
Mélyen várja lencse – káka, alatta meg szíve párja körben béka-koszorú.

Zöld málé lapulevél, a Gyirmóti határban készülődik a nagy piros csőrű rém,
Neki lendül, szárnyra kap lesi a rét torzsáit, árok partján majd lecsap
Torkán tolná le a békát, egyszerre vagy tizennégyet, kint áll a gázló szélén
Mozdulatlan béka lesben, meglát néhányat a gólyahírben – párat bekap.
Egyre másra mászik föl a partra, árva szíve, jaj de – jaj de szomorú,
Mélyen várja lencse – káka, alatta meg szíve párja körben béka-koszorú.

Volt egy álma, ha jönne, s lenne párja, ő bizony ebihalakra vigyázna,
Vigasztalja zöld barátja, bokron csücsül leveli komája – hej, te szegény
Hosszú árok partja füves, zsombékon ül, mégis ügyes – estig halászna
Legyekre, elmaradt a béka násza, vergődik az árva, csak egy magányos legény.
Egyre másra mászik föl a partra, árva szíve, jaj de – jaj de szomorú,
Mélyen várja lencse – káka, alatta meg szíve párja körben béka-koszorú.