Elgazosult kert
„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!”*
Birokra kelnek számban a szavak,
melyek őrizhetnék a letűnt nyarat
és karod melegét.
(egyszer az enyém volt)
Amikor öleltél,
vállamra borult a mennybolt…
Vagy csak kitaláltalak volna?
A mosolyod, szemed, hófehér hajad
felelnek érveimért.
Gyorsabban vett el tőlem a tavasz,
mint ahogy szívembe érkeztél.
Ujjaim alatt
a klaviatúra tétován kopog,
mondataim végén három pont…
Nyugtalan éjek. Szaggatott álmok –
Egy távoli, elgazosult kertben jártam.
Veled.
Fejünk felett
suhogó denevérszárnyak…
Ha már visszavonulót fújt a május,
megadom magam.
A vers marad...
Ígérem,
nem zavarom meg álmod,
többet nem kiabálok.
(ezentúl csak suttogok)
*Juhász Gyula: Szerelem
https://www.youtube.com/watch?v=bho4Ipklg3s
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges