A csend oltára
Annyi fölösleges útjaink után
amik arról adnak bizonyságot
hogy segítség helyett csak újabb terheket
ró ránk ez az istenverte hazai ég
duzzogó árnyék húz tizedesvesszőt időnkbe
és megmosolyogják csorbíthatatlan hitünket
a kertben gubbasztó kövek
Hivalkodó kirakatok tükrébe mártjuk vágyainkat
és megadjuk magunkat a májusi rét karolásának
Pásztortáskák csilingelnek
egy pipacs árnyéka mélyebbre marja
szemed alatt a karikákat
De vérünk új tisztásokról dalol
és akkor megtörténik velünk a csoda
Ránk talál a szabadság a csend oltára előtt
Vérrokonságban állunk a tájjal
Testvérünk a fákat lázító szél
a Tófenék veszélye és a villámok
amiknek csapásától egy idegen asszony
áldozathozatala ment meg minket
A szeretet sodrott kábelébe kapaszkodunk
Mosolyod titkát fejtegetem
Ismeretlen partok felől
hajad fekete flottája úszik arcomba
s amikor az este kazamatájába zuhan a Nap
karod kikötőjébe térnek álmaink vitorlásai
*
Illusztráció:
Kunhegyesi Ferenc olajfestménye
adalék: interjú a festőművésszel
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges