A bizalom szinopszisa
Nemzetmentés szagú tavaszban
országot álmodik magának a haza.
Egyenes adásban közvetíti a tévé
mindennapi kirablásunkat.
Petőfi Sándor hasonmásverseny
a nemzeti kultúrkertben.
Törvényerőre emelkedik a nyomor,
a remény kitépett szárnyú lepke.
Túlhordott álmok tüntetnek
a szembejövő szemekben.
S látod,
fontosabb dolgok helyett
megint csak rád gondolok.
A belázasodott vasárnapokra,
tenyeredre, kézfogást színlelt.
Fekete hajadra, homlokodra,
ami mögött lassan fakuló
jelmondatok május elsejéztek.
A láthatások semmije.
Rohadt idők. Te voltál benne
a pluszmínusztíz elvtárs.
Csak hazugságaidból adtál,
és egy napot az úttörővasúton,
egészen Birkenauig deportáltál
szíved provinciájából.
Ígéreteidből ciklongáz szivárgott,
s ha beléd akartam nyitni,
akárha szeretett halott
érintetlenül hagyott szobájába,
idegenné váltam.
Szólíthattalak volna kurvaistennek
de éppúgy nem léteztél.
Így lettem megfutamodott apaföldön
inflálódó írásjeleken, emberi
beszédmaradékon tartott
szabadságdetonátor.
A szeretetlenség ellen lázadó
örök kamasz.
Köröttem mindig ordas szelek csaholtak,
és az apátlanított évek kihuhogták
kezemből a bizalom szinopszisát.
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges