Az inkvizíció börtönében
(Tommaso Campanella, 1620 körül írt szonettjének fordítása)
Ami súlyos: hull fentről le a mélybe
Zuhan rád, s habzó szájú vad bikák
Hörögnek a szelíd éltű reményre
És tudd, aki az üres szóvitát
Kerüli, s a bölcsek szavára érez
Tudatlanok hálójában nem ring,
Csupán az igazság szelleméhez
Vágyódik: itt bevégzi egyszer mind.
Sokan útvesztőkről kéjjel regélnek,
Majd Polüphémosz barlangjának tartják
E bugyrot, s purgatórium mélyének,
Hol nincs kegyelem, s a kínzás az érdem,
Ledőlök magamban, nincs mitől félnem,
Szent hitet ölt az emberi gonoszság.
Az eredeti mű (olasz nyelven)
Al carcere
Come va al centro ogni cosa pesante
dalla circonferenza, e come ancora
in bocca al mostro che poi la devora,
donnola incorre timente e scherzante;
così di gran scienza ognuno amante,
che audace passa dalla morta gora
al mar del vero, di cui s'innamora,
nel nostro ospizio alfin ferma le piante.
Ch'altri l'appella antro di Polifemo
palazzo altri d'Atlante, e chi di Creta
il laberinto, e chi l'Inferno estremo
(ché qui non val favor, saper, né pièta),
io ti so dir; del resto, tutto tremo,
ch'è ròcca sacra a tirannia segreta.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges