Az ötlet
A zakatoló monoton
hétköznapokon elnyúlva
a következő vágányra
kiadtam a sírjelet,
de az egyikén,
csak a jobb fülem mögül
hallottam, ahogy
csendben mesélni kezded
a reményt.
Ott megállt a pillanat nekem.
Mintha mi sem történt volna
gépeltem tovább...
fókuszáltam a döbbenetet...,
lélegzetté tömörült a világ
ahogy a szívverésem
feltornázta a vérnyomásom
tetőfokát.
Nem szóltam én.
Feléd se néztem.
Olyan voltál mint aki éppen
ugrani készül.
Ha megijedsz lezuhansz...
Csak hallgattam,
ahogy csillog a szemed
a hangodban
s fénye elmémbe furakodva
virágot növesztett
a monoton hétköznapokra.
- Fatyol alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges